A Médiaparlament közvetlen előzménye az volt, hogy az új – a szakma által össztűz alá vont – médiatörvénytervezet-tervezet csírájában elhalt, viszont ez a Médiaparlament szervezésekor ez még nem volt előre látható.
Pogány György rádiós újságíró, a Civil Rádió volt főszerkesztője, a Médiaparlament spiritusz rektora megnyitójában úgy vélte: tekintettel arra, hogy a jelenlegi médiatörvény már tizenkét éve sem volt tökéletes, most pedig pláne nem az, szükség van új médiatörvényre, de ennek megalkotásához kell egy kerekasztal jellegű, valamilyen mandátummal fölruházott szakmai testület.
Sok fölszólaló a politikai elit bírálatára fektette a hangsúlyt. Babiczky László televíziós rendező például hat pontban foglalta össze a média szakmai érdekeit. Az egyik pont a média politikai kézi vezérlését utasítja el. Hasonlóan vélekedett Csillag Ádám filmrendező is. Márton Géza szerint az Antall-Tölgyessy-paktum alapján a szakmai szervezeteknek és nem a pártoknak kéne a közszolgálati médiát felügyelni. Ezt jó lenne komolyan venni – mutatott rá. Egy későbbi hozzászólásában Babiczky úgy fogalmazott, hogy egy jobb médiatörvény elfogadása többek közt azt eredményezné, hogy kevesebb tüntetés lenne Magyarországon, az ország pedig élhetőbbé válna.
Zsolt Péter médiaszociológus, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatási igazgatója, a Miskolci Egyetem oktatója szerint a szakmai szervezetek gyengék. „A politikusok nem lennének ennyire pofátlanok, ha a szakmai szervezetek erősebbek lennének” – fogalmazott. Szerinte a most megbukott médiatörvénytervezet-tervezetet ki kell vesézni és rá kell mutatni, hogy „hová vezet az a magatartás, amely kihagyja a civil szervezeteket, szakszervezeteket, egyesületeket, érdekvédőket ebből a folyamatból”.
A Mélykuti Ilona, a Klub Rádió műsorvezetője, a Magyar Rádió volt szerkesztője által moderált i hozzászólásokat követően elfogadták a záródokumentumot – bár ez így, ebben a formában pontatlan, ugyanis semmilyen szavazás sem volt róla. A záródokumentum szerint „ Újra kell alkotni a közmédia fogalmát, biztosítva annak pártoktól független finanszírozását is.” A dokumentum arra kéri a kormányt, „hogy a programjában megfogalmazottaknak megfelelően, minden eddigi sikertelenség ellenére segítse elő az új médiaszabályozás létrejöttét. Hozzon létre Nemzeti Média Kerekasztalt, …amely kialakítja a leendő törvény alapelveit”. „Kezdeményezzük, hogy a kormányzat kezdjen párbeszédet a média dolgozóit képviselő szakszervezetekkel, szakmai szervezetekkel, a nyilvánosság előtt dolgozzon ki jogalkotási programot, és felkérjük a parlamenti pártokat, hogy ezen célok érdekében működjenek együtt” – olvasható a záródokumentumnak nem, inkább írott malasztnak nevezhető iromány utolsó soraiban.
A pártok öngólt lőttek
A hvg.hu interjút készített Zsolt Péterrel. A médiaszociológus szerint nem szabad elvitatni a törvénytervezet alkotóinak jó szándékát. „Ismerem mind Pető Iván, mind Szalai Annamária – hogy csak kettők emeljek ki közülük – korábbi tevékenységét. Mindketten elkötelezettek egy jó törvénytervezet megalkotása mellett.” A médiaszociológus szerint a kérdésnek a saját nézőpontjukból való szemlélése akadályozza a politikusok tisztánlátását. „A sajtószabadság el lett felejtve” – tette hozzá a minap megbukott törvénytervezet-tervezettel kapcsolatban. Az egyetemi oktató valószínűtlennek tartja azt a föltételezést, hogy a pártok egy ilyen javaslattal azért álltak elő, hogy azt gyorsan visszavonhassák, ezzel fönntartva a status quo-t.
„Ez nekik öngól. Egyszerűen elkövettek egy óriási politikai baklövést. A mostani konferencián képviselt összes szervezetbe belerúgott a politika, mind a javaslat elkészítésének módját, mind a végeredményt tekintve.” – vélte. Szerinte nem valószínű, hogy bármely párt megszerezze a mandátumok kétharmadát és így egyedül módosítsa a médiatörvényt. A médiaszociológus szerint „nem olyan katasztrofális a most még hatályban lévő médiatörvény”, mint amilyennek sokan állítják. Szándéka szerint például a törvény igyekszik a médiát megóvni attól, hogy működésébe a pártok közvetlenül beleszólhassanak.
Ugyancsak célja a törvénynek a pártokat kompromisszumra kényszeríteni, többek közt a Magyar Rádió és a Magyar Televízió elnökének megválasztása ügyében. Ráadásul arról sem az 1996-os médiatörvény tehet, hogy a közszolgálat finanszírozása kiszolgáltatott a kormánynak. Bűnbaknak használják, pedig csak be kéne tartani és a szellemét követni - mondta. A szakértő hozzátette: mindenképpen szükség van egy ellenőrző szervre és a közszolgálat esetében egy a mostaninál felelősebb tulajdonosi testületre. Bár „a politikát nem lehet kihagyni a közmédia működtetéséből”, a most zátonyra futott javaslatban a működtetés és az ellenőrzés egészét megszállta a politika.
Arról, hogy a nézettséget illetően a közszolgálati médiának versenyeznie kell-e a kereskedelmi adókkal, a Méltányosság kutatási igazgatója nem foglalt egyértelműen állást. „1989 óta mindig fölvetődik ez a kérdés. Ha a közszolgálati média nincs monopolhelyzetben, akkor valamennyire kénytelen versenyezni. De helytelen az a fölfogás, hogy az értékes alkotást nem nézi senki, az értéktelennek meg magas a nézettsége. Az Egyesült Államokban ma már többet költenek az emberek kultúrára, mint sportrendezvények látogatására, a milánói Scala előadásai pedig tömegeket vonzanak. A Magyar Televíziónak nem föltétlenül a Győzikét kell konkurenciának tekintenie” – felelte.
Zsolt Péter nem ért egyet azzal a szabadelvű gondolattal, hogy az adófizetők pénzén helytelen bármiféle médiát fönntartani. „A civil rádiózás és televíziózás nem tudta kiváltani azokat a – nem piacképes – föladatokat, amiket csak a közszolgálati média végez el. Még az Egyesült Államokban is fölfedezték, hogy a kereskedelmi média nem old meg mindent. Például az igényes gyerekműsorok készítését nem lehet a kereskedelmi szférától elvárni. Alapítványok támogatják ilyen vagy ehhez hasonló – például az újonnan bevándoroltaknak, a hátrányos helyzetűeknek és egyéb, általában nem fizetőképes keresletű csoportoknak készülő – műsorok gyártását” – fogalmazott a szakember. Mivel – az Egyesült Államokkal ellentétben – Magyarországon az alapítványi támogatások nem lennének elegendőek, ezért az ilyen műsorok előállítását – megfelelő jogszabályi keretek között – helyénvaló közpénzből finanszírozni. Európában pedig még szintén a közszolgálat föladata a politikai műsorok kiegyensúlyozott elkészítése – tette hozzá.
Szegő Péter
